38 éves vagyok, 3 gyermek büszke édesanyja.

17 éve sérült gyermekekkel foglalkozom. Minden nehézsége ellenére a legszebb munka, ami osztályrészről jutott. Hivatás. Hiszek abban, hogy ez a tapasztalás kellett ahhoz, hogy elinduljak azon az úton, ami a kineziológiához vezetett.

Édesapám 2012-ben súlyos beteg lett...és én tehetetlenül néztem végig, ahogyan az addig életerős ember, feladja a harcot. Akkor határoztam el, hogy megszerzem azt a tudást, amivel másokon segíthetek. Mindazt akivé váltam, neki köszönhetem.

Megszereztem a szükséges egészségügyi végzettséget, majd Természetgyógyászként is sikeres vizsgát tettem. Innen már egyenes út vezetett a kineziológiához.

Hiszek az erejében. Hiszek abban, hogy minden a helyére kerül, ha megleljük a lelkibékénket.